Szív, mely egy érzéstől darabokra hullot
s lelkem e darabok közt fulldoklott.
Csak játszottál velem s kihasználtál,
mig barna szemeiddel vigan mosolyogtál.
Ez az érzés mulni nem akar
s a fájdalom árnya vastagon betakar.
Továbblépni ezen még nem tudok
mert hozzád tulzottan ragaszkodok.
Ragaszkodok az érzéshez melyet nekem te adtál,
majd ezután engem a mélybe taszitottál.
Én érted mindent megadtam
de ezt sosem hangoztattam.
Csöndben szeretlek s nagyon
és néha sajnos vakon.
Ez tett engem tönkre
s taszitott egy mély gödörbe.
De te ezt az érzésd nem viszonoztad
ezzel csak a szenvedésem fokoztad
s bennem üresség tátong ,
melyben csak az arcod látom.
Magamon érzem még olykor illatod
s magam köré képzelem olykor két karod,
gyönyörü ajkad még mindig hivogat
és ez az érzés sokszor folytogat.
Kisebb furfang után rájöttem h akármennyire szándékomban áll nem közzétenni azt h ez a vers saját szerzemény, sikerült rájönnöm h nem fog menni. Aztán egy kis biztastással a hátam mögött hozzáteszem mostmár h igen ezt ÉN irtam … egyszer régen vmikor…
Why the world doesn't need "The Man of Steel" 
Friss Kommentek