HármaSOKK

Nah hát ez megint egy érdekes bejegyzés cím, de majd ez elkövetkező (előre láthatólag igen hosszu postban) kifejtésre kerül. A koliteres este után amit már leirtam a csütörtök kicsit későn nagyjából 13 óra körül vette kezdetét. Nem vártam nagyon a csütörtököt mert több szempontból is erős düh gyülemlett fel bennem – ami később , köszönhetően a többieknek és a remek estének – elillant. Egyik ugye az volt h kiderült h progból zh-z ni kell, nah hát igen el is mentem a zh-ra meg is irtam, de hát nem lett igazán fényes. Tudtam és értettem h mit is kellet volna csinálni a feladatokban, de sajnos nem sikerült ezt C kódban reprezentálni, nem sikerült a megvalósítás. Ez sztem igen csak a prog tárgyamba (és nem mellesleg 7500 Ft-ba) fog majd kerülni. Azért nem voltam ideges igazából amikor kijöttem a zh-ról mert egyrészt elötte megint volt egy kis koliteres összeröffenés a bandával – most a tüző napsütés miatt a koliszobában ülve és beszélgetve mulattuk az időt – és drága Eszter még meg is etetett minket :), másrészt pedig éreztem h ez nem lesz egy diadalmenet. Miután letudtam a zh-t egy ujjab hangulat javitás érdekében Annácskához vettem az utam a koliba. Mind2en éhesek voltunk ezért tettünk egy kis kellemes sétát a plusba egy kis kajáért, közben vittem a hátamon is közben Ő még ujjongott és sikoltozott is hozzá – ez azért volt nagyon vicces mert ugy kb 20-30 ember nézett csak minket hülyének :D. Aztán miután megtaláltuk mit is eszünk irány a koli h megsüssük a pizzánkat. Amig elkészült a kaja beszélgettünk elhülyéskedtünk és Ferivel kicsit piszkálgattuk Annát h nem mindig érezzük természetesnek a hajszínét:D .

Könnyes bucsut véve Annácskámtól utamat a Kikötő felé vettem, mert ide volt megbeszélve a tali – ahonnan kapásból 45 percet késtem – de szerencsére senki nem vette zokon. A banda már az alaphangulatnál vidámabban és hangosabban mulatta az időt. Éreztem itt h egy pár Bivallyal le vagyok maradva, de ezen könnyen segitettem. Ezek után az éjfél elérkeztével az út túl oldalán a tornádóban folytattuk az esténket. Itt jegyezném meg az este folyamán ennyi és ilyen 3sok (!!??) hát …húúú … 😀 volt mit nézni. Kiemelném a kis svéd szőkét az asztalon kacérkodott velünk, de többnyire Viktorral. Az este fennmaradó részében sokat és nagyon jót táncoltunk, a zenei felhozatallal minden rendben volt és a végére még a keverésbe is belejött a Dj :D. Aztán miután mindenki úgy érezte h elég volt az este a csónakázó tó partján üldögéltünk és beszélgettünk kicsit. Itt is voltak vicces jelenetek :D. Ezután elindultunk hazafelé ami elöször még a kolit jelentette ami persze nekem és Viktornak marhára nem esett utba, de menjünk :D. Útközben a közvilágítást biztosító fényforrások tudatos lenullázása a nagyerdőben tudatosan lépésről lépésre haladt. De még mielőtt az képzelné vki h milyen állatok vagyunk hallkan jegyzem meg, h a lámpák 90% -a lányok által lett kioltva 😀 (itt szeretnék Dórinak és Gabinak is gratulálni :D). Ezután a kolitérre érkezve (nem is tudom miért érzem már lassan azt h ez olyan mintha hazajönnék 😀 ) az elmaradhatatlan vizihulla tánc, de ezuttal szigóruan ráparancsoltunk Zsolti telefonjára h véletlenül se probáljon meg arréb menni. Hallgatott ránk 😀 . Ezután még előkerült Gabi fényképezője ami megint csak emlékezetes és igen közeli képeket készitett. Ezután indult a tömeg tényleges oszlása és mostmár mi is hazafelé vettük utunkat. Az elváláskor még Gabi Viktor felé tett egy felesleges megjegyzést aminek meg is kapta a jutalmát :D. Ezután ugy kb 5 elött 10 percel már el indultunk az egyetem sugáruton hazafelé. Az idegennyelvi központ elött sikerült egy olyan durva kis M6 os BMW-t kiszurni , hogy csak kb 5-10 percig ámuldoztunk Viktorral a gyári 20″ felniken, a pillangó válton és azon h milyen jól nézne ki ha mind2öknek lenne egy ilyene és azok a hölgyemének ülnének mellettünk akiket, mind a 2 szeretnénk ( ez akár egy Megan Fox is lehetne mondjuk 😀 ). Ezután könnyes bucsut véve eme gyönyörű gépcsodától haladtunk tovább. Míg az elözöekben annak láttuk ékes bizonyitékát h milyen csodákat képes alkotni az ember, addig néhány méterrel arréb pedig az került bebizonyitásra h létezik a másik véglet is. Egy toyota kistehergépkocsi annyira de annyira közel parkolt az elötte álló kocsihoz h már nyomta is a rendszámtáblát, Viktor le is fényképezte és meg is jegyezte “Oda nem férne be az ujjam”. Már most ez érthető VOLNA ha nem volna hely és szorosra kell venni a figurát, de a két autó 30 méteres körzetében nem volt 1etlen egy kocsi sem. (megjegyezném h ez már délután is igy volt amikor még a prog zh ra igyekezve figyeltem fel eme ékes jelenségre). Ezután tényleg hazamentünk, igaz Viktor 10 percel 5 elött még felvetette h várjuk meg mig kinyit a pék és együnk kiflit. Gyorsan sztornoztuk az ötletet.

Nagy örömömre végre 5:10 perc magasságában nyugóva hajtottam fejem és megint csak rengeted vicces és érdekes élménnyel lettem gazdagabb. Remélem Én sem hagytam ki semmit , ha igen majd gondolom az olvasók komment formájában pótolják ezt 🙂
Most pedig essünk neki a blogheadernek, aztán pedig egy kis itthoni estét bemutató postal még jövök ma 😉