Megint kezdődik

Igen, sajnos már megint elérkezett az amit annyira utálok, pedig eddig csak egy alkalommal volt még részem benne. Ez pedig a vizsgaidősuck. Egyszerűen elképesztő azért h mégis miket akarnak velünk fél év alatt megtanítattni. A tárgyak amikből most még csak az aláírásokért harcolok kiakasztanak. Sajnos a dimat aláírásom 4 pont híjján eluszott , de még szerencsére egy pot zh-val ezt majd tudom orvosolni. A tegnapi és a mai nap folyamán átvettünk a féléves (!!) dimat anyagot arra kihegyezve amit a gyakvezértől tanácsként kaptunk. Most azt érzem talán h a dimattal annyira nem lesznek nagy gondok és majd a 30 pont elérése nem fog nagy problémát jelenteni.

Ezután nekiálltunk a Kalkulus 2-nek és jelenleg is az folyik éppen, csak kell egy kis szünet néha , mert ez a feszitett tempó és az egész napos matekozás nem gyengén leszívja az ember agyát. Mint már írtam a jövőhét nagyon durva lesz. Még a operácios rendszerekhez tartozó anyagot el sem kezdtem nézegetni , abból csak ilyen halvány foltok vannak, amiket tudok és értek (azok is csak gyakorlat alkalmaival ragadtak rám). Ez és a kalk 2 vége mind a vasárnapi programom lesz. A tanulás mellet sajnos a legnagyobb problémám a kajálás megoldása. Ugyanis most ugy döntöttünk Ferikével és még 1-2 csoporttársal h összeülünk a 7 végén itt debrencenben és együtt tanulunk. Eddig sztem kifejezetten jol haladunk, sokkal előrébb vagyunk mint voltunk. Csak hát ugye a kaja. A heti kajám már amit még vasárnap hoztam már réges-régen elfogyott (meg ha lenne is akkor sem lenne már jó sztem így szombat tájékán, leszámitva a sülthust ami még a hütőben figyel, és ezzel meg is találtam a vacsimat 😀 mire nem jo ha blogot ír az ember 😀 XD ). A mai “ebédet” is ugy ejtettük meg Ferikéékkel h kiruccantunk a City Burgerbe. Az út Ferike számára teljesen idegtépő volt mégpedig azon oknál fogva h nekem nincs bérletem buszra, csak villamosra és trollira. Még a jó multkori májusi kis családi kirándulás alkalmából maradt meg 3 dugi jegyem, amit persze azóta sem használtam fel, mert spórolni kell. Csak ha nagyon muszály akkor lyukasztunk. Nah és ehez most is tartottam magam. Szépen leültem a lyukasztó mellé és minden egyes megállónál figyeltem az embereket és persze h felszállás után lyukasztanak-e vagy gyanusan ellenőr fejüek-e. Ferikét teljesen leverte a víz a nagy izgalomtól és csodálkozott h nem vagyok ideges. Egyrészt hétvégen alapból sokkal kevesebb az esélye az ellenőrbe való belefutásnak másrészt meg ki lehet őket szúrni tehát nem voltam ideges. Ferike helyettem is az volt :D. Nah aztán megérkeztünk a célállomáshoz és ettünk egy jót. A választott étel elsőre picit furinak tünt, de sok volt benne a hús gondoltam csak nem lehet rossz, és tényleg nem volt az 😀 nagyon finom volt. Egyetlen apró gondja az volt h nagyon kevés volt, simán letudtam volna tolni belőle még 1 adagot(csak az meg már nem lett volna annyira pénztárcabarát manőver). Ezt követően hazaléptem az albértembe a laptomért, útközben egy kedves ismerősre akadtam a villamoson. Alettára, aki éppen a koliba tarott visszafelé. Megbeszéltük azt h milyen dolgot rejteget a világ elől és ő valojában …. ( akit érdekel a folytatás, gondolok itt konkrétan azokra akik ismerik, kérdezzék meg magát az említettet 🙂 ). Miután összeszedtem a cuccom megint csak itt vagyok Ferike albérletében, és gyürjük lassan de biztosan a matekot még mindig.

Igazából emiatt ittmaradni (mármint a tanulás miatt) debrecenben annyira nem jó. Jó idő van , szép idő, lehetne menni mozogni, az otthoni kosaras kollegák annak tudatának hiányában h én itt maradtam még hivtak is volna játszani ami jol is esett volna most, de hát nem vagyok otthon. Szóval sétálva a városban elég rossz volt látni ahogy mindenki a majomketrecekben focizik vagy éppen kosarazik, az emberek csak ugy élvezik a hétvégét. Ezzel szemben nekem egyre erősebben a tanulásra kell koncentrálnom mert szorítanak az időpontok. Nem a mennyiséggel van most nekem gondom hanem azzal h lényegében minden egyszerre lesz. Ez az ami sok szempontból is nehézzé teszi a dolgokat. Nem tudja az ember igazából h meikre koncentráljon. Ha az egyikre több időt fordít akkor az a másik rovására megy. Ami azt fogja eredményezni (nálam legalább is azt szokta most meglepő módon MÉG nem érzem) h ideges leszek h a másik tárgyal nem foglalkoztam eleget. Ezután fog elkezdődni a kapkodás ami megint csak semmi jót nem hoz be ebbe a – már amúgyis eléggé – zavaros képbe. De egyelőre mivel nem vagyok ideges és még most aránylag a koncentrálás is megy türhetően, haladok. Igaz így – a létfenntartó funkciókat leszámítva – semmire sem marad idő. Ezt a bejegyzést is csak azért iktattam már be mert egyrészt elmaradt a heti összefoglaló is (amit már időrendi zavarok miatt nem is fogok megirni, meg annyira nem is volt eseménydús hét, hogy olyan sokat lehessen róla írni, igazából a keddi mozi, és a szerdai ominuzus este érdemelne 2-3 sornál többet) másrészt az igért Star Trek kicsit részletesebb elemzése és bemutatása is elmaradt (ez az amit talán majd még tudok pótolni).

Tehát összefoglalva a dolgokat egyre jobban szorul a hurok a nyakam körül, de minden létező erővel és akarattal azon vagyok (és azért kapálodzok) hogy sikerüljön a lehető legtöbbet kihozni ebből a körülmények reális ismerete alapján. Legyen meg minél több tárgyam, legyek 30 kredit fölött h ne kelljen a költségtérítésre való átsorolástól félni , és persze a tárgyat elvesztése miatti befizetendő pénzösszeg is minél jobban konvergáljon a 0-hoz, vagy nem is a 0-hoz de legyen minimum ponton (itt ment az agyamra a kalkulus).

Mindezek mellet még az időérzékem is elvesztettem. Mert ugye megszokja az ember h 5 nap debrecenben aztán haza, hétvége és megint vissza. Na most ugye nekem a hazamenetel kimarad ugyebár, emiatt a szokásos algoritmus (már a prog1 is kezdi kifejteni hatását) felborul és olyan mintha hétköznap lenne :S (nem akarom jobban magyarázni gondolom értitek mire gondolok és jártatok már így pl hosszu hétvégék alkalmával).
Nah de most ennyit mára, még maradt bennem annyi erő és akarat h egyfajta feladattípusnak még nekiesek és megprobálom megérteni amit csak lehet. Igyekszem mindezek ellenére azért min heti 1 postot irni arról hogy is állok az “akasztófa” játékban.